A szépség és egészség forrása.

Az Ayurvéda nem az, aminek nyugaton vélik

Az elmúlt 20 évben a nyugati országokban sok olyan könyv jelent meg az Ayurvédáról, amelyben az Ayurvédát, tradicionális Indiai gyógyászatnak védikus gyógyászatnak stb. neveznek. Leginkább az alkalmazott módszereknek (Ayurveda Facial, Inner peace massage, Serenity massage, Odyssey massage, Vital Touch, illóolajos ayurvéda-masszázs, stb) sincs egyenes közük az eredeti Ayurvéda gyógyászathoz (idézet Dr. Wishvanath cikkéből).

Ahhoz, hogy tudjuk, mi is az Ayurvéda gyógyászat, bizonyos mértékben legalább ismerni kéne elsősorban azokat az alapműveket, amelyek az elmúlt 2,5 évezred során mindig is ennek a gyógyászatnak a mérföldkövei voltak, és ma is azok az egyetemi és egyéb oktatásban Indiában.

Ha legalább részben megismerjük a klasszikusok műveit (Csaraka Szamhitá, Szushruta Szamhitá, és Ashtánga Hrdayam) vagy a klasszikus ayurvéda egyetemek és oktatóközpontok programjait (pl. Kottakkal-i, Delhi-i, Benáres-i, Allahabad-i Ayurvéda egyetemek), akkor nagyon hamar felismerjük, hogy ez a gyógyászat nem spirituális, és nem misztikus gyógyászat, és hogy gyakran a nyugati alternatív gyógyászok által deklarált ayurvéda-elveknek nagyon kevés közük van az ayurvédikus gyógyászat klasszikusainak tanításaihoz. A Szushruta Szamhitá-ban (a klasszikus ayurvédának egyik, a sebészettel foglalkozó fundamentális műve) ez áll: terápiás értelemben véve, alaptalan és értelmetlen bármilyen transzcendentális dolgot kapcsolni a kezelésekhez. Ha figyelmesen és objektíven szemléljük ezeket a műveket, akkor teljesen világossá válik, hogy az Ayurvéda megteremtői az emberi testet, annak működését, az egészség fenntartását és a betegségek kezelését nem természetfölötti és vallási szempontokból vizsgálták.

Az elmúlt két évtizedben az Ayurvéda kifejezéshez olyan kifejezéseket társítottak, mint: India népgyógyászata, misztikus meditációs gyógyászat, védikus gyógyászat, stb, és ezek a társítások sajnos rengeteget ártanak ennek a nagyon hasznos és komplex gyógyászatnak a hivatalos nyugati medicina által történő elfogadtatásában. Sajnos, a profit iránti vágy szürke felhőket boríthat még a legtisztább gyöngyszemre is.

Ayurvéda a modern Indiában
Ha valahol, akkor Indiában tudják legjobban, mi az, amit Ayurvéda címszóval kell illetni. Az indiai emberek számára az Ayurvéda soha sem volt egy a sok lehetséges módszerek közül. Az Ayurvéda mindig is India hivatalos, konvencionális gyógyászata volt Gautáma Buddha ideje előtti koroktól, az angol uralom alatt is, a mai napig.

Indiában a mai napig nagyon sok Ayurvéda orvos működik, ma is készítik a tradicionális gyógyszereket, és a mai napig Indiában az Ayurvéda a domináns gyógyászati rendszer. Ha egy gyógyszer gyógynövényekből készül, attól még nem azt jelenti, hogy ayurvédikus készítmény. A hivatalos indiai szabályzás és álláspont szerint az ayurvédikus készítményeket két kategóriába sorolják: tradicionális ayurvédikus készítmények (amelyek az ősi receptúrák alapján készülnek és tartalmazzák a referenciát is, tehát feltüntetik, hogy melyik gyógyszerkönyv alapján készülnek és az ún. ayurvédikus találmányok (ezeknek az összetétele többé vagy kevésbé eltér az eredeti receptektől - ezek kaphatóak elsősorban a nyugati országokban). Ugyanez vonatkozik a kezelésekre is: pl. ha egy masszázs-technikát az indiai emberek alkalmaznak, az még semmiképpen sem jelenti azt, hogy ayurvédikus masszázsnak lehet nevezni.

A pancha-karmával kapcsolatban is rengeteg félreértés van. A virechan-t (gyógyhashajtás) vagy pl. vasti-t (gyógybeöntés) az ayurveda gyógyászat csak pontosan meghatározott körülmények között végez, pontosan behatárolt összetevőkből készült anyagokkal (esettől és alkattól függő) és minden pancha-karma kezelésnél ismerni kell a kontra-indikációkat, ugyanis rengeteg olyan eset van, amikor tilos, ártalmas, sőt életveszélyes végezni ezeket a kezeléseket!

Indiában ma is a legtöbb ayurvéda-orvos különféle betegségi területekkel, elsősorban krónikus betegségekkel foglalkozik. Ezen betegségek kezelésére a mai modern orvostudománynak nincsenek megfelelő gyógymódjai, viszont az Ayurveda igen jó eredményekkel kezeli. Ezek a praktizálók csak kivételes esetekben kezelik pl. a fertőző betegségeket, tuberkulózist, stb. Ugyanúgy nem foglalkoznak sürgősségi vagy életmentő beavatkozásokkal sem, ilyen esetekben az ayurveda-orvosok a beteget a modern korházakba küldik.

A mai hivatalos ayurveda egyetemeken az oktatás a fentebb említett három alapművet alkalmazza, anélkül hogy az esetleges régebbi, későbbi vagy egyéb műveket mellőznének vagy leértékelnének. Ezekben az oktatóközpontokban oktatják az anatómiai, fiziológiai, patológiai és egyéb orvostudományi ismereteket is. Az tény, hogy az ayurveda orvosok más módszerekkel diagnosztizálnak, mint a modern nyugati orvostudomány. De mindenképpen a mai gyakorlók ismerik és adott esetben hasznosítják a modern orvostudomány vívmányait és módszereit, pl. MRI, ultrahang és egyéb. Tehát, az, amit az ayurveda gyakorlói ma végeznek Indiában, annak ténylegesen semmi köze sincs a mágiához és misztikához!

A Charaka Szamhittában ez áll: mindaz, ami a világban/természetben létezik, létezik az emberben is; mindaz ami a konkrét emberben létezik, létezik a természetben is. Ez egy intelligens mód ahhoz, hogy mindkettőt lássa az egyén. Tehát, ezeknek az ősi orvosoknak az intellektusa dominált, és a megfigyelőképességük igen kifinomult volt, így egészében tudták szemlélni az ember-világ kapcsolatát.

Charaka Szamhittá, mint a méreg, mint a fegyver, mint a tűz, mint a fénytelenség, az a gyógyszer amelyeknek tulajdonsága számunkra ismeretlen, ismeretlen terrort fog végezni a szervezetben. Amikor megértjük a tulajdonságait, akkor válhat gyógyító nektárrá.

Mindkét szerző (Csaraka és Szushruta) ugyan nem tagadta az élet isteni mivoltát, de az Ayurvedát teljesen természetes módon szemlélték (mint nem természetfelettit és nem misztikust). Ezért is volt/és ma is tudományos diszciplína.

Ahogyan a Keletnek szüksége van a nyugati technológiára és a technika vívmányaira, úgy áhítozik a Nyugat a misztikára és metafizikára. Talán ennek a vágynak, áhítatnak tudható be, hogy a nyugati országokban hogyan is válhatott a hivatalos modern orvostudomány az Ayurveda-tudományból misztifikált, valláshoz kötött, profitorientált ál-tudománnyá, a hozzáértő szakértők szemszögéből nézve a dolgokat.


Galambos Rózsa